Valaki megkérdezte tőlem, miben lehet mérni egy sikeres, gyerekekkel eltöltött vitorlásszezont. Versenygyőzelmekben? Erős szeles menetekben? Új készségek elsajátításában? Valójában mindegyik fontos lehet ezek közül és mindegyik arra késztetheti a gyereket, hogy visszajöjjön a hajóra. Mégis, három általános tényezőt emelnék ki, amivel sikeresen megkedveltethetjük ezt a sportot a kicsikkel is egy életre.

Vonjuk be őket!

A vitorlástáborok, klubok kiváló helyszínek arra, hogy a gyerekek elsajátítsák a vitorlázás alapjait és megtanulják egyedül kezelni a hajót. Azonban semmi sem pótolhatja azokat a napokat, amikor a gyerekek együtt vitorlázhatnak a felnőttekkel. A gyerekek nagyon szeretik, ha nagynak és fontosnak érezhetik magukat, hogy részesei lehetnek az eseményeknek. Ha erre lehetőséget adunk nekik, rohamosan fognak fejlődni. Az én gyerekeim imádnak a nagyapjukkal a szerdai klubregattákra járni. Ilyenkor, szintjüktől függően, kapnak egy-egy feladatot, amit ők is ügyesen el tudnak végezni. Van, hogy ez csak a víz és nasi körbeadását jelenti, van, hogy lógást a hajó szélén, néha akár tekerhetik egy kicsit a csörlőt. A lényeg, hogy mindig jól szórakoznak és visszavágynak a vízre. „Mindig boldoggá tesz, ha az unokáimmal, ha gyerekekkel vitorlázhatok, hogy lehetőséget adhatok nekik, hogy élvezzék a tenger szabadságát, a vitorlázás örömeit” – szokta mondani Dan nagypapa.

Tegyük szórakoztatóvá!

Fontos, úgyhogy még egyszer mondom: ha a gyerekek jól szórakoznak, akkor elköteleződnek a sport mellett és nyitottak lesznek a tanulásra. Nem csak attól érzik jól magukat, ha valami sikerül, hanem ha összességében az egész élmény pozitív. Ezért, ha a hajónkon épp nagy a feszültség, megy a kiabálás egy versenynapon, akkor talán nem a legjobb ötlet felültetni a gyereket is. Várjuk ki, amíg kisebb lesz a tét, lenyugszanak a kedélyek és lesz lehetősége a gyerekeknek is csinálni valamit a fedélzeten. Tegyük jó élménnyé a vízen töltött időt úgy, hogy fontosnak és ügyesnek érezzék magukat! Arról nem is beszélve, hogy ha nekünk jó kedvünk van a hajón, nekik is az lesz!

Tanuljuk meg, hogyan tanulnak!

A Rolex 2015-ös Év női vitorlázója díj győztese, Stephanie Roble szerint fiatal vitorlázókkal foglalkozni nagyon kifizetődő és szórakoztató. „Imádok rájönni, kit hogyan lehet megtanítani vitorlázni. Mindegyik gyerek más, így mindenkivel egy kicsit máshogy kell foglalkozni, máshogy tanulnak, más célokat kell eléjük kitűzni.” Fontos, hogy saját gyerekünknél is figyeljünk rá, mi a számára legmegfelelőbb módszer: gyorsabban tanul, ha csinálja, vagy ha nézni? Jobban megjegyzi az információt, ha látja leírva vagy valahogy ábrázolva? Elsőre talán nem tűnik fontosnak, de ha a gyerek nem látja át, mi történik, nyugtalan lesz és hajlamos elveszíteni az érdeklődését az egész iránt.

Tehát a lényeg: vonjuk be a gyerekeket és figyeljünk rá, hogy legyen számukra is szórakoztató a vitorlázás. Adjunk nekik kisebb-nagyobb feladatokat, amiket képesek elvégezni, hogy kompetensnek érezzék magukat. A vitorlázás egy életre szól, egy olyan tevékenység, amit hosszú-hosszú éveken át élvezhetünk. A barátok, kapcsolatok, amiket a gyerekek a vitorlázásban szereznek, szintén egész életükben elkísérhetik őket.

A vitorlássportnak megvannak a mentális és fizikai feltételei is, ezáltal lehetőséget nyújt a teljes személyiség fejlődésére. Egyfajta művészeti formának is fel lehet fogni: nincsenek korlátok, falak, nincsenek határok. Akár csak vitorlázgat, akár versenyez a gyermek, átélheti a szabadság, az öröm érzését.